Valamikor az idők kezdetén történt, hogy egy Csillag rákacsintott a tengerre. Nem volt ebben semmi kacérság, inkább egy pajkos kis gesztus volt részéről. Barátot keresett és úgy látta, vagy ebből az irgalmatlan távolságból inkább úgy képzelte, hogy a Tenger nagyon magányos lehet.  
Mert ugye hiába volt nagyon nagy, mégiscsak egyedül volt. Akárcsak a Csillag.  

A Tenger mindig úgy gondolta, a Csillagok irigylésre méltók. Nem csak azért, mert csodasz épek, ahogy megannyi ragyogó gyémántként világosságot csempésznek az éjszaka sötétjébe, hanem azért is, mert olyan sokan vannak. Mennyi barátság szövődhetett már közöttük…

Az nem tudhatta, hogy a csillagokat fényévnyi távolságok választják el egymástól. Ahonnan ő ...

Béla egészen kicsi kora óta tudta, hogy a szörnyeteg benne lakozik. Sokszor csak nagy küzdelmek árán sikerült megfékeznie a kitörni készülő fenevadat. Ahogy felcseperedett, egyre kevésbé tudta kontrollálni és nem is igazán akarta. Egyszerűen csak szabad folyást engedett a dolgoknak. Ilyenkor nem ismert sem embert, sem istent. Ha a vörös köd a fejére szállt, a külvilág megszűnt létezni, nekiment bárkinek, aki az útjában állt.

Harca már gyermekkorában elkezdődött. Ha megkérdezik, biztosan arra fogta volna, hogy túl sokan voltak testvérek és csak az erőszak segítette érvényesülni. Saját magának is gyakran bizonygatta, hogy az anyja nem szerette annyira, mint fivéreit, hogy mindig csak a kisebbekkel törődött. Való igaz, nem volt ...

A mai fiatalság sajnos egyre kevesebb időt tölt könyvolvasással. Így aztán a tudomány és a kultúra vagy ragad rájuk, mint a kosz, vagy nagy ívben elkerüli őket. Legalábbis Pozderka Elvira könyvtáros sokszor hangoztatta ezt a véleményét.

Ő maga nem vétetlenül választotta jobb időket és valaha nagyobb megbecsülést látott szakmáját. Bolondja volt a könyveknek. Elég volt beleszippantania egy könyvtár kicsit poros, patinás illatokat árasztó levegőjébe és úgy érezte, nem csak átjárja a hely szelleme, sokkal inkább eggyé válik vele.

Nem volt ő maradi. Csak ragaszkodott a minőséghez. Nem mondanám, hogy csak az úgynevezett klasszikusokért rajongott. Szerette ő a modernebb könyveket is, csak éppen elvárta, hogy az, amit könyvnek ...